Dr. Szilágyi Erzsébet

kandidátus, egyetemi docens
Pázmány Péter Katolikus Egyetem

A FÉNY ÉS A FILM

- Vázlatos probléma megközelítés -

    A fényszimpózium témája a kísérleti fotográfia, a képzômûvészeti fotóhasználat és a hologram. A tematikai sort szeretnénk kibôvíteni, és a térben és idôben gondolatokat megfogalmazó mûvészeti lehetôséget, a filmet is tárgyalni.
    A fény és a film viszonya nagyon sokoldalú, éppen ezért a természettudományoktól a társadalomtudományokig, végtelenül sok tudomány vizsgálhatja. A film kommunikációs folyamat eredményeként születik, kommunikációs folyamatot ábrázol, és kommunikációs folyamatban jut el a befogadóhoz. Mindhárom kommunikációs folyamatban jelen van a fény. Az alkotás készülésekor éppúgy, mint az alkotásban megjelenô kommunikációs történésben fontos szerepet tölt be, sôt a befogadás kommunikációs folyamatában is.
    A film mára a vizualitás valamifajta összefoglalását jelenti. Minden XX. században megjelenô, kialakuló, a vizualitáshoz kapcsolódó kifejezési eszköz témaként, filmi kifejezési eszközöket gyarapító módszerként egyaránt megjelenik vele kapcsolatban, vagy benne.
Jelen vázlatos megközelítés nem összefoglalja, nem az egész összefüggés rendszert tárgyalja, hanem azokat a csomópontokat keresi, amelyek mentén a kutatások elindulhatnának, hogy a fény és a film, a fény és a kísérleti fotográfia, a film és a fotóhasználat, valamint a film és a hologram történetét feltérképezzék.

1. A film, mint a fény technikai és mûvészi használója

    A film a mesterséges és a nem mesterséges, a természetes fényt egyaránt igényli, nélküle nem készülhetne el, és nem kerülhetne bemutatásra. Evidencia ez a megállapítás, mégis említeni kell, a filmszalagon, mint nyersanyagon a fény segítségével rögzítik a valóságos, vagy kitalált történeteket. Majd a vetítéskor a speciális fényt adó lámpák megvilágításával a filmszalagon rögzített eseményt, mint a mozgásában visszaadott valóságot képesek a vászonra vetíteni. A film egy sor kémiai, mûszaki-technikai találmány eredményeként született meg, majd a technikai találmány ugyancsak a fény segítségével eszközbôl mûvészetté vált.
    A fény használatát a színháztól, a képzômûvészettôl, a fotómûvészettôl tanulta el/meg. Fokozatosan lelte meg azt a fény használati lehetôséget, amit már filmszerûnek nevezhetünk. Elsô idôszakban, fôleg a némafilm idôszakában, a fénnyel való kiemelés, a fény jellemzô ereje jelent meg a filmalkotásokban. A korai idôszakban, a némafilm idején a fény használata egyre bonyolultabbá vált. Már ekkor a nappal és az éjszaka, a fény és a sötétség konkrét és szimbolikus jelentéssel telítôdött. Az elfogadott konvenciókon túl az adott kultúrában felhalmozódott szimbolikus jelentésrétegekkel is gazdagodott. A nappalt és az éjszakát az idô múlásának kifejezésén túl, más üzenetek megfogalmazására is használták. A nappal a kiismerhetôséget, a rendet, a tisztaságot, míg az éjszaka a misztikumot, a kiismerhetetlenséget, a titkot is jelenthette. A fény ezeknek a megjelenítésében, mint alkotáson belül használt módszer, és mint alkotáson kívüli technika játszott szerepet.
    A filmtörténet folyamán a filmi gondolkodásmódot alakító, formáló irányzatok fény használati módszerei a stílus részévé váltak. A német film expresszionizmus a képzômûvészeti, a színházi expresszionista irányzathoz csatlakozva, annak fény használati módszereit utánozta, használta. A fény érzelmeket megjelenítô tulajdonsága a késôbbiekben a film esztétikai módszerei között maradt, a különbözô rendezôk stílus elemévé vált. Ch. S. Chaplin a fényt kiemelésre, hangsúlyozásra használta. A francia lírai realizmus alkotói (J. Renoir, M. Carné) az erôs fény hiányával a filmjeikben megfogalmazódó fatalizmust érzékeltették. A filmtörténet folyamán minden olyan irányzat, mely az absztrakt, szimbolikus filmnyelvet használta, és elszakadt a hétköznapi realitástól, az a fényt erôsebben, és gazdagabban használta. Az olyan irányzatok, mint az olasz neorealizmus, mely a mindennapokat kívánta helyszíneivel, tárgyaival a költészet rangjára emelni, de mindig a dokumentáció élményét igyekezett megteremteni, a természetesség megteremtésének eszközeként, módszereként képen kívüli, és képen belüli fényt alkalmazott. Az újhullám filmjeiben a fény használata nagyon gazdag volt, de a filmtörténeti tapasztalatokat is felhasználva, eklektikussá vált. Ez abból adódott, hogy az új hullám minden korábbi filmes irányzatból, stílusból merített. F. Truffaut, J.L. Godard filmjeiben a dokumentumfilmre jellemzô fényhasználat, míg A. Resnais filmjeiben az expresszionista, érzelmeket kifejezô fény használat a jellemzô.
    A magyar filmtörténetben a filmek a színháztól, és a fotómûvészettôl tanulták el/meg a fény használatát. Ennek két példáját emelném ki Szabó István: Mephiszto (1981), és Enyedi Ildikó: Az én XX. századom (1989) címû alkotásait. Szabó István az 1920-as, az 1930-as évek hangulatát úgy teremti meg, hogy a korabeli filmek fény használatát veszi át és szimbolikus, metaforikus jelentés megfogalmazására használja. Enyedi Ildikó elsô játékfilmjében a fény expresszionista, érzelem kifejezô tulajdonságait használja ki. Érdekessége a filmnek, hogy a fényrôl egy filmfilozófiai esszét is kerekít, mely szerint a XX. század már a XIX. század utolsó évtizedeiben elkezdôdött. A kezdetet Edison két találmányától kell számítani, a mesterséges fényforrásokat biztosító áramtól, az izzótól valamint a távíró megjelenésétôl. A fény, az áram segítségével a nappalokat hosszabbítja meg, az emberek tevékenységgel, szórakozással tölthetô idejét növeli. A távíró pedig megszünteti a határokat, a nemzetközi kommunikáció az emberek számára azt a mámorító érzését nyújtja, hogy egyazon idôben, egymástól nagyon távol élve is azonnal kapcsolatba léphetnek, kommunikálhatnak egymással. Ez a két találmány olyan lehetôségeket vet fel technikailag, és filozófiailag egyaránt, melyek a film elkészítését, vetíthetôségét, a filmben megfogalmazható tartalmakat határolják körül.

2. A film a fotó, a lézer, a hologram használója

    A film a fény használatát a fotómûvészetbôl átvéve az operatôri munkában kamatoztatta. A két kifejezési forma, a filmmûvészet és a fotómûvészet hatottak egymásra, és ebben az egymásra hatásban a fény használata is beépült. Azonban ezen túl a fotó, mint a pillanat megragadása, a filmen belül a megállított képpel jelenik meg. F. Truffaut: A négyszáz csapás (1959) címû, újhullámos filmjének a befejezô részében megállítja a képet. A film fôhôse, a kamasz Antoine a tengerpartra szökik a nevelôintézetbôl, és fut a parton. A kép itt megáll: ezzel a jelentés megváltozik. Míg a fiút a tengerpartra látjuk futni, addig a futás a szabadságot, a lehetôséget egyszerre jelenti. Amikor a fiú arca jelenik meg premier planban és a kép megáll, akkor a szabadság és a lehetôség megkérdôjelezôdik, és a fotó a bûnügyi nyilvántartásba vételt mint értelmezési lehetôséget is megsejteti. A fotó, vagy a fotószerûség a filmben újabb jelentéseket ad a képsoroknak. Ezen kívül, mint díszítô tárgy, a hôs ízlését, kultúráját jelzi. M. Antonioni modern hôseit mindig fotók veszik körül. A lakásaikban a polgári kultúra hagyományôrzését jelzô tárgyak mellett a fotómûvészet legszebb alkotásai is megjelennek. Ezzel a divat, az új életérzéseket, gondolatokat jobban kifejezô fotó válik díszítô tárggyá és újabb értelmezésre ad lehetôséget. Filmjeinek kompozícióiban is megjelenik a fotómûvészet hatása. Sôt egyik legsikeresebb filmjének, a Nagyítás (1966) –nak a fôhôse sikeres, divatos, londoni fotós. Maga a fotós eljárás, a nagyítás, filozófiai fogalommá válik: vajon a legkisebb részekhez közelebb menve tényleg többet tudunk meg az összefüggésekrôl, az igazságról, vagy nem. Zolnay Pál: Fotográfia (1972) címû filmjének fôhôsei fotósok. Járják az országot, és megrendelésre fotókat készítenek. A foglalkozással olyan problémát vet fel a filmnek az alkotója: vajon minden olyan kifejezési forma, mely a valóságot a maga gazdagságában akarja bemutatni, csak reprodukál, vagy alkot is? Vajon meddig szabad a közönségnek, a mások elvárásainak megfelelni, és milyen mértékig az úgy nevezett alkalmazott kifejezési formákban tevékenykedôknek. Mi a feladat, feltárni, alkotni, vagy a vágyaknak megfelelni, és mást adni?
    A lézer, a hologram a fotóhoz hasonlóan a képen belül, mint a modern ízlést kifejezô, megtestesítô díszítô tárgy, elem jelenik meg. Ezen kívül módszerként a film térábrázolását gazdagítja, a belsô kommunikáció egyidejû vizuális megjelenítését szolgálja. Gaál István: Orpheus és Euridiké (1985) címû filmjében a lézer és a hologram mint a belsô kommunikációt kivetítô módszer elmélyíti a jellemzést, a cselekmény több síkúvá válik általa. A hologram, a lézer az angol P. Greenawaynél stílus elemmé válik. Az események, történések analízise válik általuk gazdagabbá. A formális és az informális kommunikációs szintek összefüggés rendszere válik a hologram, és a lézer filmen belüli megjelenésével megismerhetôvé.

3. A hologramról

    A hologram a fény felhasználásának egy újabb lehetôségeként jelent meg Gábor Dénes, Nobel díjas magyar tudós jóvoltából. Amiatt, hogy térben komponálva a külsô és a belsô kommunikációs folyamatot külön-külön, de mégis egyszerre jelenítette meg, a kommunikációs folyamatok szimultán bonyolultságát volt képes megjeleníteni. Csáji Attila: Rugó Voltaire -nek (1983) címû, az elsô, a Frankfurti Filmmúzeumban rendezett Hologram Világkiállításon szereplô magyar mûalkotás a gondolat megszületését, a világ észlelésének és gondolattá válásának, valamint a racionális filozófiai tétellé válásának folyamatát volt képes visszaadni három hologramon keresztül. A hologram a vizuális absztrakció, a vizuális gondolkodásmód új irányait jelölte ki. A térben komponálás lehetôségével átalakította a történetmesélést, hisz a térben a „kint és bent” (a külsô és a belsô kommunikáció) eseményeinek az ábrázolására irányította a figyelmet. Már nem a szokásos módon a látható történetek, cselekvések logikai sorrendbefûzése volt ezután a cél, hanem a szimultán eseménysorok összefüggés rendszerének a bemutatása. A horizontális oksági összefüggések helyébe a lineáris, illetve a linearitás mögötti szinteken zajló események oksági rendszerének a minél többoldalú ábrázolása.

Az elôadáson a következô filmekbôl kerültek részletek bemutatásra: