Orosz István
mûvészneve: "Outisz" (senki) 1984 óta

grafikus, rajzfilmrendezô, festô

1.

1. Anamorfikus testtájak

Lakcím:

Budakeszi, 2092 Reviczki utca 20.

Életrajzi adatok:

1951 október 24-én született Kecskeméten
1970-75 között végezte a Magyar Iparmûvészeti Fôiskolát
1977-nen a Zágrábi Animációs Világfesztivál legjobb elsô filmjének járó díjat nyerte (Csönd)
1981 Krakkói rövidfilmfesztivál díja (Álomfejtô)
1986 V. Országos Alk./Terv. Grafikai Biennálé fôdíja, Békéscsaba
1986 Oberhauseni Filmfesztivál Nemzetközi Filmklubok díja (Ah, Amerika)
1988 A tuzlai portré trienálé díja
1990 A 14. Grafikai Biennálé aranyérme, Brno
1991 Balázs Béla díj
1991 A 9. Lahti Nemzetközi Plakát Biennálé I.díja
1991 A Gyôri Mediawave Nemzetközi Film és Videofesztvál fôdíja (Vigyázat, lépcsô)
1991 Az Arts Directors Klub (New York) kitüntetô oklevele
1991 Master’s Eye Prize, Trnava
1992 VIII. Alk./Terv. Grafikai Biennálé fôdíja, Békéscsaba
1993 Munkácsy díj
1994 Chaumont-i Plakátkiállítás ICOGRADA díja
1986 óta tagja a Ducki Kristóffal, Pinczehelyi Sándorral, Pócs Péterrel a DOPP csoportnak
2001 American Society of Illustrators aranyérme
2002 A Szolnoki Képzômûvészeti Filmszemle fôdíja

A Pannónia Filmstúdió rendezôje, a Magyar Ipermûvészeti Egyetem vendégtanára. A Széchényi Mûvészeti Akadémia levelezô tagja. Sokarcú, sok mûfajú mûvész, az anamorfózis (az átváltozás), a trompe l’oeil (szemfényvesztés) sok évszázados mûfajának mába transzformálója, aki mindezek filozófiai háterével is foglalkozik. Grafikai stílusára jellemzô, a múltszázadi metszeteket idézô míves, vonalhálós rajz, amit szûrrealista „csavarokkal” párosít. A 80-as években születnek tükörhengeres anamorfózisai: különös rézmetszetei, amelyeknek egy bizonyos pontjára krómozott hengert téve a henger falán újabb kép jelenik meg- sziklás tengerpart fölött Verne Gyula arcképe, egy labirintus közepére helyezett tükörkúpban a Minotaurus bikafeje. A 80-as évek végén,  "Anamorfikus testtájak" c. sorozatában a nagyméretû ceruzarajz-testek  hiányzó végtagjai tükörhengerekben jelennek meg. A 90-es években született kölünös lépcsô sorozata: plasztikus lépcsôfokora festett életnagyságú testrészek, amelyek egy bizonyos szögbôl nézve a lépcsôn fel- vagy lemenô teljes alak illuzionista képét adják. A 90-es években készíti bravúros látszat architektúráit: leheletfinom rézkarcokon egyszerre kifelé és befelé nyíló ablakokat, megcsavart perspektívájú, abszurd épületsarkokat. Autonóm grafikáival párhuzamosan szürreális hangvételû, fôleg színházi, film és könyvplakátokat készít. Hatásuk egyik titka a monokróm, archaikus ízû rajz és a harsány színhatások frappáns ötvözete. Animációs filmjeiben is vezérmotívum marad az átváltozás. „A sótartó felé” c. filmben (1979) egy vendégség résztvevôje az asztal mellôl az asztalra kerül, ahol kietlen táj lesz a gyûrt abrosz s távoli világítótorony az elérni vágyott sótartó. A  „Vigyázat, lépcsô” c. filmben(1989) egy városi bérház lepusztult lépcsôháza tágul abszurd történelmi helyszínné. A „Kert” c. monokróm, metszethatású grafikákból felépült filmben (1993) egy titokzatos kert asszonya fedi fel sellôlétét. Minden mûfajában olyan aprólékos gonddal dolgozik, mint egy középkori miniátor. Megörzô típusú mûvész, aki régi korok mûvészetének, filozófiájának ôt érdeklô darabjait avantgard látásmóddal – és eszközökkel – emeli a mába.

A Nemzetközi Kepes Társaság alapító tagja, a Fényszimpóziumok visszatérô résztvevôje.

1984 óta használja az „Outisz” (Utisz) mûvésznevet- Odüsszeusz után szabadon.