Lantos Ferenc

Ars poétika féle


A mûvészet - a legmagasabb igényekre törekvô - SAJÁTOS, embert szolgáló eszköz. Ez adja meg a felelôsségét, ezért nem mindegy, hogy mûvészet címen mit csinálunk, mit propagálunk és mit tanítunk.
Tehát nem az embernek kell a mûvészethez alkalmazkodnia, hanem a mûvészetnek az emberhez a mûvészet tehát SZOLGÁLAT - de nem kiszolgálása alantas és önzô szándékoknak! Nem szatócsbolt, ahol mindenki megkaphatja az ízlésének megfelelô árút.
De nem is "önmegvalósítás" és nem is magamutogatás

A mûvészet szellemi orientáló, kapcsolatteremtô az ember és ember, az ember és a világ között: út lélektôl lélekig.
Segít eligazodni a szellemi "közlekedésben", lehetôségeket és hitet adó erô (Ezért minden mûvészet címen elkövetett szellemi és emberi etikátlanság és igénytelenség: bûn.)

Minél több emberhez akarunk szólni, annál mélyebben, annál általánosabb érvénnyel kell megszólalni, ami persze nem feltétlenül formai elvontságot jelent, hanem inkább tartalmi egyetemességet.
Ez valószínüleg az interdiszciplináris területeken valósítható meg, ami egyszerre mûvészetalkotói és mûvészetpedagógiai kérdés.

A mûvészet sajátos nyelv, mely tanítható. De csak a nyelv tanítható, a mûvészet nem!
A mûvész gyûjtôhelye, ütközôpontja kora lényeges kérdéseinek,
és érvényessége akkor kezdôdik, amikor idôben felismeri, hogyan tud, sajátos eszközeivel, teljességre törekedve, itt és most, egyetemesen hatékony lenni.