- Camera obscura?
- Az mi?
- Lyukkamera?
- Egy lyukon megy be a fény?
- Nem értem!
- Ja camera obscura! Ismerem! Emlékszem technika
órán mi is készítettünk hasonlót.
- Régen én is próbálkoztam
vele, jó sokáig kellett exponálni, de nem lett belôle
semmi.
- Aha, camera obscura, jó muri, Te mit raksz bele?
Papírt vagy filmet?
Lyukkamerás fotózásaim során
camera obscuráim látványa sokak érdeklôdését
felkelti.
Az érdeklôdôk kíváncsiak
arra, hogy voltaképp mit is csinálok a dobozaimmal. Mikor
elmondom, hogy fotózok, a kérdezôk arcán az
ôszinte megdöbbenés jelei jelentkeznek. Vannak akik kétkedô
arccal rögtön azt kérdezik:
- Mi ez, valami fényképezôgép?
Igen ritkán fordul elô, hogy egyenesen azt
a kérdést szögezik nekem:
- Ezek camera obscurák?
Általánosságban az mondható
el, hogy meglepetésként hat az érdeklôdôre,
ha elmondom, hogy a látott eszközökkel fényképezek,
és hogy mennyire egyszerû szerkezetekrôl is van szó.
A jelenkori fotósok jelentôs hányadának
a szemében a camera obscura a visszamaradott, gyermeteg fotóeszközt
jelképezi, amelyet nem lehet komolyan venni.
„ Minek a szekér amikor már rég
feltalálták az autót is?”
Igen nehezen lehet ez utóbbi kérdésre
olyan választ adni, amely miközben tiszteletben tartja a kérdezô
„haladó szándékú” szemléletét,
árnyaltan érzékeltetni tudja a camera obscura lehetséges
fotográfiai alkalmazásainak jelentôségét.
Nyilvánvalóan a camera obscura, mint mindennapos leképezô
eszköz, régen túlhaladott, mivel a képrögzítési
technikák fejlôdésének éppen a camera
obscura volt a kiindulási pontja.
Mikor az elsô fényképezôgép
„összeállt” még nyilvánvaló volt a rokonsági
kapcsolat, majd az idô múltával az egykori camera obscura
eszközök mind technikai ,vagy technikatörténeti kuriózumokká
váltak. (Pl. az egri Lyceum camera obscurája.) (1.ábra.
A Lyceum a Bazilika lábai között)
A camera obscura egy természeti jelenséget
modellez, amely nem más, mint a sötét térbe apró
nyíláson beérkezô fény fordított
állású kivetôdése, a nyíláson
szemközti felületre. A kezdeti apró nyílást,
lyukat (innen az elnevezés: lyukkamera) felcserélte a jóval
nagyobb nyílásba helyezett lencse, amely több fény
tudott a kamera belsejébe engedni. Jobban rajzolható leképezôdés
keletkezett. Az optikai lencse megjelenése mindamellett, hogy az
élességállítás gyakorlására
kényszerítette az eszköz használóját,
a camera obscura jellegzetes „ teljes élesség?” képének
elvesztését is okozta, cserébe a nagyobb fényerejû
leképezôdésért. A késôbbiekben
megjelenô optikai rendszerek révén a fotográfusok
egyre precízebb célirányos leképezésekre
lettek képesek. A torzításmentes képalkotás
érdekében némely fényképezôgépeken
látványos szerkezeti módosítások, újítások
jelentek meg. A fotótechnika vívmányai révén,
nagylátószögû, nagy mélységélességû
torzításmentes felvételek készítése
is lehetôvé vált. Ráadásul sokkal rövidebb
expozíciós idôvel, mint lyukkamerával. Hát
akkor tényleg, minek a szekér?
Nos, a lyukkamerának egy ütôkártyája
még mindig maradt, amely egy igen meghatározó inspiratív
tényezô. Ez pedig nem más, minthogy ez az eszköz
egyszerû és olcsó. Tehát egyrészt elôállíthatunk
igen kis költséggel olyan fotózásra alkalmas
eszközt, amely végtelen mélységélességû
torzításmentes nagylátószögû képet
foghat fel a belehelyezett fényérzékeny anyagon, másrészrôl
a fényképezô eszköz elôállítása
önmagában élmény, és egyéni szellemi
kalandozásra csábít. A leképezés módjának
egyszerûsége és annak kombinatív megközelítése
további alternatívák tömegét nyitja
meg a kísérletezô kedvûek elôtt.
Sokszor a már meglévô fénymentes
terek szinte önként ajánlkoznak, hogy alakítsák
át ôket camera obscurává , (Pl. egy mikrobusz
belsô tere) vagy a jelenség önmagától elôáll
egy adott térben a körülmények összjátéka
folytán.(Pl. a paletta résén át bejutó
fény plafonra vetülése)
Készíthetünk olyan camera obscurákat,
amelyek különbözô felületekre - síkokra
vagy téridomokra, különféle hullámfelületekre,
homorú vagy domború hengerpalástra. - képezik
le a külvilág fényét. A kialakított felületeket
fényérzékeny anyaggal boríthatjuk, és
arra exponálva tanulságos fotográfiai kísérleteket
végezhetünk. A leképezési felületek mérete,
oldalainak arányai egyéni elképzeléseinknek,
ízlésünknek megfelelôen alakítható,
tetszôleges számú nyílás is sorakozhat
a kamera elôlapján. Az egymás melletti nyílásokon
beáramló fény a fókusztávolságnak
és a nyílások egymás közti távolságának
megfelelôen rendezôdik el a kamera fényfelfogó
felületén. Ilyenkor a külvilág képében
a többszöri leképezés által a nézôpontok
látványmódosító szerepe mutatkozik meg.
(2.ábra: Háromlyukú kamera)
Azonban építhetünk olyan kamerarendszert
is, amely a bennünket körülvevô teljes látványt
egy nézôpontból mutatja meg. (3.ábra: Panorámakamera)
Az általam készített 13x18-as panorámakamera-rendszer
4 db egyforma dobozból és egy alaplapból áll,
amelyre a kamerákat úgy helyezhetem el, hogy minden egyes
kamerának az elôlapján található lyuka
az alaplap közepébôl állított merôlegesnek
ugyanazon pontjával lehessen azonos. Így tehát ugyanazon
térbeli pontból (nézôpontból) fotózhatok
a tér négy irányába, az egymást követô
expozíciók alkalmával. Mind a négy kamera belsejében
kiképezhetô egy álló fél hengerpalást,
amelynek homorú oldala néz a kamera nyílása
felé. Ha ennek a hengerpalástnak a közepére egy
13x18-as negatívot álló helyzetben helyezek el, akkor
ez a fényérzékeny felület a külvilágot
vertikálisan kb.100° -ban, horizontálisan pedig 95°-ban
fogja fel. Kontaktoláskor az értelemszerûen egymás
mellé helyezett képek egy térbeli pontot övezô
360° -os panoráma síkbeli kivetülését
adják. Az egymás melletti képek szélein a 95°-os
horizontális látószög miatt ismétlôdnek
a látvány bizonyos részletei. A homorú hengerpalást
felületének köszönhetôen pedig a szomszédos
képeken a vízszintesen kiterjedô képi elemek
egyforma arányban görbülnek, emiatt a képek harmonikusan
„törés nélkül” illeszkednek egymáshoz. Késôbb
elkészítettem ennek a kamerarendszernek továbbfejlesztett,
vertikális panorámakép készítésére
is alkalmas változatát. (4.ábra: Vertikális
panorámakamera)
A camera obscurás fotográfiai kísérleteim
folyamán többféle idomra is exponáltam. A kúp
felületén anamorfikus képek jönnek létre.(5.ábra:
Kúpkamera)
A „ félgömb” képén egy térbeli
pont és az azt környezô térnek a viszonyát
vizsgálhatjuk látványosan nagy látószögben.(6.ábra:
Gömbkamera)
A leképezési formák végtelen
lehetôségei sok tanulsággal szolgálhatnak a
lyukkamerás fotósoknak és képeik szemlélôinek
egyaránt.
A lyukkamerás fotózással kapcsolatban
említést kell tenni még annak archaikus idôviszonyáról
és a benne rejlô szimbólumok meghatározó
szerepérôl.
A lyukkamerákkal általában nem pillanatfotókat
készítünk. Az apró nyíláson beérkezô
fénynek több másodpercig, vagy akár percekig
kell „bombáznia” a kamera belsejébe helyezett fényérzékeny
anyagot. A lyukkamerás felvételekbôl leolvasható,
hogy ez a szerkezet a hosszabb expozíciós idô által
az „állandót” elônyben részesíti a „változóval”
szemben, legalábbis a dolgokat mozdulatlanokra és mozgásban
lévôkre osztja fel. Nyilvánvalóan az elôbbi
kategóriák a camera obscura expozícióhosszához
képest képviselik valamely említett minôséget,
ami a „minden változik” alapszabályon mit sem változtat.
A lyukkamerás fotográfiák által a mai ember
is szembesülhet azokkal a nehézségekkel, amikkel a fotótörténet
kezdeti idôszakának fotósai is küzdöttek.
Ezek egyike a fotónyersanyagok érzéketlensége,
ami miatt a lefényképezendô alanyt „fel kellett
állványozni”, a bemozdulás elkerülése
érdekében.
Engem éppen a megörökítésre
váró személyek bemozdulásai, elmosódottságuk
mértéke és módja bûvölt el.(7.ábra:
Családi kép, Kisterenye, 1996)
Ezt a csoportképet több mint 10 perces expozícióval
készítettem, amelynek során a résztvevôk
különbözô mértékben mozdultak be. Az
az érdekes, hogy a képen szereplô személyek
minél idôsebbek, annál kevésbé mozdultak
be, alakjuk, személyiségük korukkal arányosan
állandósult. Egy ilyen fajta fotó a fotótechnika
jelenlegi szintjét tekintve ôrültségnek tûnhet,
hiszen a lefotózott személy jellegzetes vonásai homályosodhatnak
el, oldódhatnak fel, és csak az alak egyedisége maradhat
fenn. Mi is az, ami megmarad? A lefotózott alak elmosódottságában
is üzenetet hordoz, a rövid expozícióval megmutathatatlan
lényük láthatatlan lényege rögzítôdik.
Manapság sokan próbálják
ki a lyukkamerás fotózást, sokszor csak fényképezôgépük
optikája helyére helyeznek egy átlyukasztott elôlapot,
és azzal próbálnak fotografálni.
(8.ábra: A kert)
Némelyek hihetetlenül hosszú expozíciós
idôkrôl számolnak be, például több
órányiról, vagy fél naposról. Kevés
a fény? Persze ez is viszonylagos, de a lyukkamerás fényképezést
nagyban elôsegíti a fénygazdag környezet. Ha a
camera obscuránkkal a szabad ég alatt próbálunk
felvételt készíteni, mindig tartsuk szem elôtt
kameránk és a Nap viszonyát. A nyílásba
szembôl „beverô” napsugarak kevésbé használható
képet eredményezhetnek (ezt már Leonardo is megfigyelte),
a negatívon a lyuk esetleges perforációja pedig fényszóródásos
körívet rajzolhat a negatívra. Minél többet
fotózunk a külvilágban, annál többször
szembesülhetünk a leképezés természet diktálta
módjaival. A felvétel készítésének
legalapvetôbb körülményeit a Nap tér és
idôbeli mozgásai, változásai, és helyzete
határozzák meg. A sikeres fotózás esélyeit
nagyban növeli a fotós érzékenysége, külvilághoz
való viszonya. Sokszor a sikertelen próbálkozások
is nagy tanulsággal bírnak. Elôfordul, hogy a felvétel
helyszínén a megfelelô napszakban az elôzetes
megfigyelések által meghatározott idôszakban
a Nap elé kerül egy felhô, megszakítva az expozíciót.
Majd mire néhány perc múlva a felhô továbbáll,
a Nap helyzete már nem kedvezô. Ilyenkor nincs más
megoldás, - hogyha nem akarunk lemondani a témáról
- minthogy a megfelelô napszakot kivárva újra nekiveselkedünk.
A camera obscura által a harmadik évezredbe
lépô, bonyolult technikai szerkezeteket alkalmazó,
azokkal szinte szimbiózisban élô ember átérezheti
az egyszerû, de globális magától értetôdô
de felfoghatatlan dolgok természetét, az alapvetô szimbólumok
jelentôségét. A camera obscura fényszigetelt
belsô, sötét világa, zártsága, szimbolikájában
is az egészet és tökéleteset kifejezô kör
alakú nyíláson keresztül érintkezik a
külvilág nyitottságával, fényességével.
Az egymást kiegészítô ellentétpárok
- az egész-ség szimbólumán keresztül érintkezve
- két oldalra való elkülönítése a
történés elôtti állapot helyzete, amelynek
energiája az expozíció alkalmával szabadulhat
fel. Ennek az osztatlan teljességnek a lenyomatát kaphatjuk
meg a kameránkba helyezett fényérzékeny anyagokon.
A házilag elkészített puritán kivitelezésû
camera obscurák egyszerûségükkel kápráztathatnak
el bennünket, miközben a külsô és belsô
dolgok univerzumának egészére koncentrálják
figyelmünket. A legegyszerûbb saját készítésû
camera obscura is a személyre szóló szimbolikus tanítás
lehetôségét hordozza magában. Minél jobban
tiszteljük egy jelenség meghatározó törvényszerûségeit,
tulajdonságait, figyelmességünk által annál
inkább juthatunk a jelenség (jelen esetben a leképezés)
tudatosságának birtokába.
Csak rajtunk múlik, hogy - a szerkezet egyszerûségétôl
vagy bonyolultságától függetlenül - „szekerünk”
döcögve, egykedvûen nyikorogva lassan halad, vagy képes
arra, hogy akár „szekér mivoltát” vállalva,
friss szellemi energiától hajtva, önmagunk és
környezetünk élményekben gazdag, egyéni
megtapasztalásának segédeszközévé
válik-e.