A LÉZERTORONY A LÁGYMÁNYOSI EGYETEMI VÁROSBAN
A kultúrális intézményeknek,
az ezredfordulóhoz kapcsolódó rendezvényeknek,
irodalmi alkotásoknak, a régészeti vagy mûemlékvédelmi
programoknak a támogatása még nem biztosíték
arra, hogy az ezredforduló és az államalapítás
ezredéves évfordulójára tervezett ünnepségsorozat
nem jut az elszabotált Expo és a honfoglalás millecentenáriumának
sorsára.
Az 1896-os milleneumot Budapest impozáns építészeti alkotásokkal ünnepelte. Az ipari civilizáció - és vele a nacionalizmus - a 19. század második felében érkezett Európába. London, Párizs és Bécs kivételével ekkor épült Európa valamennyi fôvárosa. 1902-ben a washingtoni Capitolium európai tanulmányutat tett bizottságának jelentése szerint az új fôvárosok között Budapest a legsikerültebb. Az 1838-as árvízre emlékezve kiépítették a rakpartokat, így a Duna-partok alkotják a város gerincét. Ekkora a folyam - London és Szentpétervár kivételével - sehol sem metszi át egy nagyváros közepét, és ha a milleneumra nem is, de 1902-re elkészült a Parlament, a Királyi Palota és a Mátyás templom-Halászbástya együttes. Ekkor egészül ki a Duna hidaknak a Lánchídból, Margit hídból és Ferenc József hídból álló együttese az akkori Európa akkori legnagyobb fesztávú hídjával, az Erzsébet híddal. Mindez meghatározza Budapest mással össze nem hasonlítható karakterét.
Szikrázó napsütésben vagy esti díszkivilágításban fürdô dunai panorámájával Budapestet ma is a legelegánsabb városok között tarthatnánk számon, ha körútjainak és sugárútjainak megkopott palotahomlokzatait nem lepték volna el a grafiti falfirkáknál is elkeserítôbben ízléstelen cégtáblák, hirdetések, utcáit, tereit az elárusító bódék tömegei. Sajnos olyan rangos középületei, mint a Parlament vagy a Bazilika is csak elôterük összerepedezett, agyonfoltozott aszfaltburkolatával fényképezhetôk. Pedig Pán Márta munkássága nyomán számos jó példáját láthattuk annak, hogy hogyan lehet az ilyen örökséget térburkolatokkal, installációkkal, modern ipar és képzômûvészeti alkotásokkal, vízfelületek megcsillantásával, fényjátékokkal az egyre inkább idegenforgalmi attrakcióvá váló Belváros tereinek az évszakonként és napszakonként változó igényeknek megfelelôen újjáéleszteni.
A két világháború között észak fele az Újlipótvárossal, délnek a Szentimrevárossal épül tovább a város a Duna mentén. Az Európához való újra felzárkózási kísérletet lehetôvé tevô 1968-as Új Gazdasági Mechanizmus másfél ötéves tervnyi idôszakára kiterjedô építési konjunktúra idején Budapest északi irányba fejlôdhetett a Duna mentén. Arra szebb a táj, tisztább a levegô, onnan lefele folyik a szennyvíz és a Margit-sziget északi csúcsán épült az Árpád híd.
A metropolist jelenleg alakító két
legfontosabb építési tevékenység a kormányzati
és üzleti negyed (CBD) szomszédságában
lévô Nyugati pályaudvar környékéhez
kapcsolódó városfejlesztési program elsô
ütemeként tiszteletreméltó gyorsasággal
épülô “West End City Centre” és az elvetélt
Expo utóhasznosításaként megvalósuló
Lágymányosi Egyetemi Város-Informatikai Negyed. Az
utóbbi években délen épült két
új Duna híddal eldôlt, hogy most déli irányba
fejlôdik a város a Duna mentén. Az Egyetemi Város
már felépült, csak befejezési munkákra
váró Sportcsarnoka szinte kínálkozik az ezredforduló
és az államalapítás jubileumi helyszíneiül.
A Sportcsarnok és az ugyancsak felépült két új
egyetemi épület között lényegében már
kialakult az új egyetemi városközpont fôtere is.
Itt az ezredforduló idejére még idejében megvalósítható
lenne a Csáji Attila által koncipiált lézertorony.
Terveink szerint ez egy óriási obeliszk,
amely három elkülönülô részre oszlik:
1. az acél tartószerkezet által
hordott 30 m magas, 12 - 8 m átmérôjû csonkakúp,
amelynek alul a fekete és szürkéskék változatain
át felfele folyamatosan világosodó üvegfelület
az obeliszknek a felszín felett látható része.
Ez egy megadott magasságban hatalmas méretû vetítôfelületté
válik, amelyen elôre meghatározott idôpontokban,
lenyûgözô méretekben, vizuális változatosságokkal
telítetten, zenével kísérten jeleníthetô
meg a magyarság ezeregyszáz éves Kárpát-medencei
jelenlétének, a magyar államalapításnak,
az ország kulturális és történelmi múltjának,
a város kétezer éves kontinuitásának,
mozgó, képi metamorfózisok sorából létrejövô
“képeskönyve”.
2. A földszinti tér lefelé középen
nyitott, a fénytengely itt a gyökereket rejtô mélyben
egy holografikus fénytérben folytatódik. A le- majd
feljutás egy kettôs, egymást sehol nem metszô
spirál rámpán történik.
3. A lézerlátvány az obeliszk
tetején levô üvegprizmában születik. Innen
lép ki a holografikus belsô térbôl zöld,
végtelenbe nyúló felkiáltójelként
a külsô térbe. A nagy távolságból
látható fénytengely, amely a lézersugarak modulációjával
szivárványágakkal gazdagodik, kettôs hullámmal
a tengely körül gyûrûzve eltérô geometriai
formákat ölt.
Csáji Attila 1977-ben Kroó Norbert társaságában a Fizikai Kutató Intézetben vágott bele a lézerrel kelthetô látványlehetôségek kutatása kalandjába. Az építészeti tervezést az IPARTERV Rt generáltervezésének keretében folytatnánk. A holografikus fénytér medencéjének a toronylábak alatt megvastagított lemeze és a kettôs spirálrámpa által merevített cilindrikus fala vízzáró betonból készül. A torony szerkezete egy három acélcsôbôl álló állvány, amelyet az általa hordott csonkakúp felület merevít a kibicsaklás ellen. Erre az állványra támaszkodik a felvonó és a lépcsôtartó szerkezet is.
2001. augusztus 20-ra a Lágymányosi Egyetemi Campus fôterén még megvalósítható a Budapest városképében jelentôs szerepet kapó, a déli Duna-part vizuális értékeit és turisztikai jelentôségét is emelô Kepes György Alapítvány kutatóbázisként is mûködô impozáns alkotás mindenképpen jól illik az ELTE és a BME ide települô tanszékeinek profiljába, valamint az Egyetemi Várostól délre megvalósuló Info Parkhoz.
Félreértés lenne az új médiás lehetôségekre úgy gondolni, mint a technika elôtti behódolásra. Alaplényegük egészen másban van. Nem dobhatjuk oda a vizuális megvalósítási lehetôségeket a csupán, vagy elsôsorban mûszaki érdeklôdésû rétegeknek, mivel éppen azt a vizuális teremtô és rendszerezô erôt vonnák ki ezáltal a fejlôdésbôl, ami a téma humanizálását segíti elô.
Az egész kérdéskörnek van egy eddig kellôen nem hangsúlyozott magyar elôtörténete is. A Bauhausban Moholy Nagy László volt, aki prófétikus hévvel hirdette, hogy a festékkel és ecsettel való festéstôl el kell hogy jusson az instrumentumokkal való festésig. A kinetikus és fénymûvészet úttörôi között ott találjuk László Sándort, Schöffer Miklóst, Vasarelyt, az OP-ART megteremtôjét, C. A. Csurit és Molnár Verát, a komputergrafika úttörôit, Gábor Dénest, a holográfia létrehozóját, Holly Sándort, aki a lézerek elektronikus képi felhasználásának instrumentális újítója. Ôk a magyar kultúra kiteljesítésének és nemzetközivé válásának e századi szálai, éppúgy, mint a zenében Liszt, Bartók, Kodály, Ligeti, Doráti, Solti vagy akár az olyan “a Marslakók” néven híressé vált magyarok, mint Hevessy, Kármán Tódor, Szilárd Leó, Wiegner, Teller, Neumann János, Szentgyörgyi Albert, Bay Zoltán vagy Kemény János. Mindenképpen fontosnak tartjuk, hogy felhívjuk ennek a hagyományaitól igencsak megfosztott ország figyelmét, a megértés határai tágításában résztvevô magyarok szerepére. Ennek a hagyománynak a felélesztését, folytatását mindenképpen fontosabbnak tartanánk, mint azt a fajta hagyománykeresést, amely a görög-római és a judeo-keresztény európai örökséget elvetô Rudolf Steiner-i gondolatok felélesztéseként nem is olyan régen, még a Kékszakállú Herceg Várát és a Csodálatos Mandarin párizsi hálószobáját is a Celebesz szigeti bennszülöttek építményeit idézô díszletek közé helyezte.
Már csak ezért is fontos, hogy a Lágymányosi
Egyetemi Város Duna parti fôterén épülô,
a csúcstechnológiák látványteremtô
lehetôségeit felhasználó, a Kepes György
Vizuális Központ egyik “kutatóbázisát”
is befogadó Lézertorony az Ezredforduló ünnepségeinek
egyik attrakciója lehessen.