Groholy Tibor

elektromérnök

Lézersugár eltéritõ rendszerek


A lézersugár elsõ megpillantásakor ámulat fogott el bennünket, hiszen már önmagában is csodálatos látvány volt. Kihivás volt a kisérletezésre. A térben és különbözõ felületeken kezdtük el ezeket a kisérleteket, annak érdekében, hogy az igy létrehozott látvánnyal hangulatokat, érzéseket és gondolatokat is megfogalmazzunk.
Bemutatóinkon a következõ négy módszert alkazzuk
 

1. Sugárjáték, lézerkörnyezet

Az elsõ években argon-ion lézerrel dolgoztunk, amit prizma vagy szûrõ segítségével kék, zöld és türkiz színekre bontottunk.
A tér különbözõ irányában kilõtt sugarak különleges sugárszerkezetet képesek létrehozni, amit a zene ütemében mozgatni lehet igy felerõsítik a zenei hatást. Tovább fokozza a hatást, ha a sugárutak végére tükörpajzsokat, tüköríveket illetve reflektáló rácsokat teszünk. A térben elhelyezkedõ tárgyakon megcsillanó sugárrészecskék mindent új megvilágításban mutatnak.
Az így létrehozott látvány újabb és újabb kisérletekre sarkallt, és egyre fontosabbnak éreztük a grafikai megjelenítést is.
 

2. Rajzoló rendszerek

Kezdetben tükröket ragasztottunk hangszóró membránokra, melyek a hang és a zene ütemére rajzoltak. A kismotorokra ragasztott tükrökkel pedig spiraloszkópot készítettünk, amivelé szintén újszerû rajzolatokat nyertünk.
A galvanométer scannerek megjelenésével ezek az egyszerû eszközök  gyorsan feledésbe merültek, hiszen ettõl a pillanattól kezdve már számítógépek is támogatták a munkánkat. Lehetõvé vált bármilyen tárgy vagy élõlény  természetelvû vonal-grafikai ábrázolása.
Nagy fordulatot jelentett a betûkkel, szavakkal, mondatokkal létrehozott játék is, de az igazi áttürést a fehérfényû lézerek, és a polykromatikus színezõ rendszerek hozták el. Az ilyen kifinomult rendszerek segítségével már mindent megvalósíthattunk, a vonalas grafika terén. A fejlõdés és az igények viszont még ezen a ponton sem álltak meg, ami napjaink új csodájához a pixel grafikához vezetett.
 

3. Pixel grafika

Az elõzõekben leírt vonalas ill. vektor grafika korlátai miatt nem tudtunk felületeket megjeleníteni, mert a scanner sebessége ill. a képalkotás jellege nem tette ezt lehetõvé. Az utóbbi idõben kifejlesztett kristály deflektorok sebessége már két nagyságrenddel nagyobb és mivel tömegük nem vesz részt a képalkotásban ezért már-már korlátok nélküli rajzokat, képeket, animációkat készíthettünk. Most már csak egyetlen akadály maradt a megnövekedett grafikai felületek miatt kevés lett a lézerek fényteljesítménye, bár a félvezetõ lézerek fejlõdésével már ez is elérhetõ közelségbe került.

 Az elõzõekben tárgyalt képi-lehetõségek a lézer két lényeges fénytulajdonságára: a pontszerûségére és az egy pontba koncentrált nagy fényerõre épültek. A lézer harmadik jellemzõ fénytulajdonsága a monokromatikussága és ebbõl fakadó interferencia képessége. A szuperpoziciós módszer ezt használja fel.
 

4. Szuperpoziciós módszer

Csáji Attilát a módszer kikisérletezõjét idézem:
A módszer lényegét a képlemez/ melyen az optikai motivumok sora  rögzitõdik / és egy flexibilis lencse és prizmarendszer jelenti. A szuperpoziciós-módszer a lézer interferenciaképességét használja fel - erre épít rá egy kép átfogalmazási rendszert. Kivetíthetõ a plasztikus motívum fourier transzformáltja: az interferenciakép ill. a plasztikus motivum valós képe - változó arányban, metarmofikus mozgásban, a szerves és folyamatos képi változások, sejtetõ, majd felismerhetõ fényformákon keresztül. /Szabadalom 1980 január/