Zielinski Tibor

Compressed  spaces – postmodern followed by „baroque”
Glass, putti, money, concrete – apparently incoherent things in the light art of


Transparent sheets of glass placed next to each other and engraved perspective drawings visually added to each other provide special space experience. I call this special space experience "compressed spaces." This extraordinary phenomenon has nothing to do with physics, astronomy, and other scientific disciplines on the theme of space.

Most of the time, I start my work creating the composition, planning the dimensions, and engraving pictures on sheets of glass, which if I enlight in a sharp angle, then the design on the surface of the transparent glass appears like a net of lights luminating. When I place these sheets of glass behind each other in a spatially ordered way, then we can see this illusion.

Each drawing has its own foreshortening perspective - according to this spatial position, through the transparency, many of them can prevail/emerge at the same time.

In a traditional sense, sculpture is the art of shapes and masses. The illusion traditionally the privilege of art of painting. In a case of my glass art works, we can forget this traditional approach. I create illusion shape, and mass not appears in my art in a traditional sense of sculpture. The creating material of my works is light, and other quality of the surface of the glass where the glass doesn't let light go through but breaks it though as a drawing made by light can be seen.

Thus, unique, non-material illusion is born.

There are glazier workshops all over the world. All of them have leftover waste of cut glass. This waste can be valuable raw material of my art. When I lived in London between 1997 and 1999, I discovered this material and technique thanks to the changing of the environment. I used rust-free steel waste before that was available for me. My first work of art that is made out of glass is called "Westminster Cathedral."

Baroque followed by postmodern

According to my professor, Sándor Sólymos, the postmodern ended with the tragedy of 9/11. If we cut three cycles of the spiral-like sequences of history as the Greeks named as Archaic, blossoming and Hellenistic, then our age is most likely close to Hellenistic or Baroque (I could say Manierism instead of Baroque because that is more chaotic than matured Baroque). But, in my work, Baroque is more characteristic. I became interested in Baroque in year 2000 when I was in Rome with three-month scholarship. I made my work called "Trivio."

A friend of mine called me not too long ago and he said he was moving into a new house and he would like me to make a permanent indoor sculpture for his living room. I got absolute free-hand to execute the job. He defined the dimensions of the sculpture only. He accepted my opinion regarding the theme and the composition. In his apartment, I found a small, bronze-like, vanished plastic sculpture of a putto, which inspired my imagination. I call this piece of work "A City Of Putti."

Artists started to depict putti mainly in the Baroque period as characters in many different scenes. In our age, we don't really know what to do with these flying chubby babies with wings. In my work, they appear cut-out from the original environment and my lost putti look for their place. These playful creatures are drawn by light, flying around in light-drawn Baroque environment. In the top corner of the box, there is a three-dimensional putto made out of transparent plastic that is a copy of the one that inspired me in the beginning. That is, different from the others, lit by cold blue light. Later on, I realized that my then-unborn son (called Zétény) subconsciously inspired me to make putti.

I'm not discussing politics today any longer

My lost putti appear again in a completely new environment, accompanied by blocks of flats and tabloid magazine. What are they looking for here? In this case, I use the effect of putting next each other naive, innocent putti and figures of the front of the tabloid who are politicians - mafiosi of our age. These people dispense public money in a whore house for their fellows in front of hidden cameras. The whole scenery is framed by these blocks of flats that were built during the socialist period. I could quote from a funny Hungarian film: "The situation is escalating in the East." But I'm not discussing politics today any longer... Sum of seemingly incoherent things gives the meaning of this work highlights the chaos in which art can be a compass. The characters of the tabloid will be forgotten in a week but the piece of art remains and after age can think about what it could be instead of speculating about it.


Not too long ago, I heard in a TV program that to make one 1 forint coin costs six forints to the state. In March, they will stop circulating the 1 and the 2 forint coins. I use 1 forint coins as the basic material. It symbolizes the phenomenon of money itself - the shiny, yellowish surface reminds us of the real gold coins. It can mean the balance of the work materialistic or spiritual things as well. The gold also partly suggests Baroque and our age most recognize the measurements of value. I deal with it using necessary irony (Linear Statistics, More & More).

More & More

Money is power. The pyramid symbolizes power, even though the pyramid is fragmented and upside-down. The pyramid made of 1 forint coins fell off my table twice they were nearly done. The third time I started to glue it from the fragment, I thought that it won't be a perfect pyramid, and I believed that there was a reason, and I decided to leave two holes on two sides. I put a little ironic hint in this work because money is such a thing that is never enough. The more you have it, the more you need it. The power gained though money is partial, and many times, everything works reverse.

Concrete with glass as a material of a built sculpture

It's a kind of family tradition of ours. I always felt that I would continue the work of my great-granduncle, Dr. Szilárd Zielinski, in some form. People started combine glass and concrete at least 100 years ago. I'm not using optic fibre like Áron Losonczi does. Light can penetrate through ordinary sheets of glass as well. Through the penetration of light, my sculpture becomes visually light. The plan is to realize this model as 8-meter high sculpture/structure and it's placed on a bank of Balaton. Its shape mirrored on the water. It could be a new symbol of Balatonföldvár.

Thank you very much.
If we engrave a picture on a sheet of glass and light it from a sharp angle, (I removed “then” and added a comma.) the drawing appears on the surface like an illuminated spider’s web. When we place many sheets like this behind each other, (I removed “then” and added a comma) we see a special (maybe “unique” or “particular” or “distinctive” or “unusual” instead of “special.” The alliteration of “special spatial” is a bit difficult.) illusion through it. This compressed spatial illusion comes from that fact that each piece has its own illusion of perspective. (I removed “itself.) Thanks to the transparency, (we can perceive, simultaneously,)the depth of the space on many sheets of glass placed next to each other. (I removed “can be seen at the same time.”)

Sequences in history repeat in a spiral-like way as archaic, blossoming, (I added a comma.) and Hellenistic ages. Almost all dominant cultures can be split into these three periods. I feel our time is most likely parallel to Hellenistic, or its associated (maybe “related” instead of “associated.”) baroque age.

Sűrített terek - posztmodern utáni „barokk”

Üveg, puttók, pénz, beton – látszólag összefüggéstelen dolgok…

Az egymás mellett elhelyezett átlátszó üveglapokra gravírozott perspektivikus rajzok látványa összeadódik, és különleges térélményt nyújt. Ezt a látványos térélményt neveztem el sűrített térnek. Ennek a nem minden napi téri látvány-jelenségnek semmi köze nincs a fizika, a csillagászat vagy más természettudomány térrel foglalkozó vizsgálódásaihoz.

Műveimet legtöbbször úgy készítem el, hogy miután a kompozíciót kitaláltam, megszerkesztettem, üveglapokra ábrákat gravírozok, melyeket, ha surlófényben megvilágítunk, akkor az átlátszó lapon az ábra, mint világító vonalháló jelenik meg.
Az így elkészített lapokból többet egymással átfedésesen elhelyezünk, akkor jön létre ez a különös illúzió.

A perspektivikusan rövidülő ábráknak egyenként is van saját tér mélység érzetét keltő hatása, ezeknek az egymás mellettiségéből adódóan az átláthatóság miatt egyszerre több egymással laza tematikai összefüggésben álló ábra is ércényesül.

A szobrászat hagyományos értelemben a formák, tömegek művészete. Az illúziókeltés hagyományosan a festészet privilégiuma. Az én üvegműveim esetében ezt a hagyományos előítéletet nyugodtan elfelejthetjük. Én illúziót alkotok, a forma és a tömeg nálam nem jelenik meg a szobrászat hagyományos értelmében. Műveim alkotó anyaga legtöbbször a fény – az üveg felületének egy másik minősége, ahol az üveg nem átereszti a fényt, hanem a keresztmetszetében vezetett fényt megtöri, és mint egy fénnyel rajzolt ábra vonala, láthatóvá válik. Így egy sajátosan „anyagtalan” illúzió születik.

A világon mindenütt vannak üvegesek, olyan műhelyek, melyek vágási hulladékai értékes alapanyagai lehetnek műveimnek. Mikor Londonban éltem, 1997-1999-ig, a megváltozott körülményeknek köszönhetően ott fedeztem fel magamnak ezt a technikát, ekkor váltottam fel a korábban használt rozsdamentes acél hulladékot, mely hajdanán rendelkezésemre állt, az ottani üvegegesek hulladékai közt guberált üveggel.
Első üvegből készült műven a „Westminster Katedrális” volt.

„Barokk” a posztmodern után

Professzorom, Sólymos Sándor szerint a szeptember 11.-i tragédiával ért véget a posztmodern. Ha a történelem spirálszerű körforgásait a görögök mintájára három fő ciklusra osztjuk, nevezetesen archaikus, virág és hellenisztikus, ennek alapján majdnem minden korszak felosztható három ciklusra. Jelen korunkat én úgy érzem, hogy a hellenisztikus vagy barokk korral lehet leginkább párhuzamba állítani. (Barokk helyett manierizmust is említhettem volna, mert az általában sokkal kaotikusabb az érett barokknál, de az általam választott mintákra a barokk jellemzőbb)
Engem a barokk 2000-ben, római ösztöndíjasként kezdett el érdekelni. Itt készült a Trivió c. művem. Ennyire konkrétan barokkos munkám később az „Ad profundum” lett.

„Puttók városa”

Egy ismerősöm nemrég felhívott, mondta, hogy új házba költözik, és szeretné, hogy a készítsek neki egy beépített művet a nappalijában. A mű elkészítéséhez teljesen szabadkezet kaptam.Csak a befoglaló méreteket határozta meg. A témát és a kompozíciót illetőleg hagyta magát általam meggyőzni. Ott nála, a kidobásra ítélt lomok közt találtam egy kb. kétarasznyi patinázott bronzszerűre festett puttó szobrocskát, mely beindította a fantáziámat.
Ezen baráti megrendelésre készül az „Angyalok városa c. művem, melynél újból előjött a barokk életérzés.

Puttókat leginkább a barokk korban ábrázoltak előszeretettel a legkülönbözőbb jelenetek szereplőiként. Korunkban nem igazán tudunk mit kezdeni a szárnyas repkedő pufi babákkal.  Nálam az eredeti környezetükből kiragadva önállóan jelennek meg, mint amikor a statisztából hirtelen főszereplőt csinálnak, az eltévedt puttóim keresik a helyüket. A fénnyel rajzolt játékos lények fénnyel rajzolt barokk terekben repkednek. A mű felső sarkában mint egy háromdimenziós társuk, egy átlátszó műgyantából öntött példányuk, az ötletadó szobrocska másolata jelenik meg, mely a többitől eltérően hideg kék fénnyel van megvilágítva.
Később jöttem rá, hogy tudat alatt a puttókat az azóta megszületett kisfiam, Zétény inspirálta.

„Ma már többet nem politizálok”

Egy ez után elkezdett művemnél, újra megjelennek a teljesen eltévedt a puttóim, panelházak közt egy pletykamagazin társaságában. Mit keresnek itt? A „Ma már többet nem politizálok” című művem esetében, a puttókból áradó naiv báj teljes ellentétben áll a sajtótermék címlapján kiemelt alakokkal, korunk politikus maffiózóival, akik az EU-ból származó pályázati pénzeket egy nyilvánosházban osztják el a haveroknak, titkos kamerák előtt. Mindez keretezve a szocializmusban épült panelházakkal. Mondhatnám: „keleten a helyzet fokozódik”, de nem mondom, ma már többet nem politizálok… Az látszólag összefüggéstelen dolgok összessége adja ennek a műnek az értelmét, rávilágít a káoszra, melyben iránytű lehet a művészet. A pletykamagazin szereplőit egy hét elteltével elfelejtik, de a mű megmarad, az utókor töprenghet rajta.


Nem rég egy televíziós műsorban hallottam, hogy 1 db. egyforintos kb. 6 forintba kerül. Márciusban az 1 és két forintosokat kivonják forgalomból. Én az egyforintosokat alapanyagként használom, szimbolizálja a magát a pénz fogalmát, fényes sárga fénye miatt az arany érmére emlékeztet. Jelenti a munka, az anyagi vagy a szellemi dolgok ellenértékét is. Az arany szintén részben utalás a barokkra, másrészt, mint pénz, a korunkra jellemző leginkább istenített értékmérőt – kellő iróniával kezelem (Lineáris statisztika, More & more).

More & more

A pénz hatalom. A hatalom szimbóluma a piramis… Még akkor is, ha a piramis töredékes, és fejjel lefelé áll. A forint-piramis kétszer borult le véletlenül, befejezéshez közeli állapotban az asztalomról. Mikor harmadjára kezdtem el megmaradt darabjaiból összeragasztgatni, úgy döntöttem, hogy nem lesz tökéletes a piramis, meghagyom a tátongó lyukat két oldalán. Azt hiszem nem volt véletlen a két baleset. A címével enyhe ironikus felhangot csempésztem a műbe, hiszen a pénz egy olyan dolog, melyből egyre több kell. Az általa nyert hatalom részleges, és sokszor sok minden fordítva érvényesül.

- Beton az üveggel, mint az épített szobor anyaga –

Nálunk ez amolyan családi hagyomány. Mindig éreztem, hogy déd-nagybátyám, Dr. Zielinski Szilárd munkásságát valamilyen formában én is követni szeretném. Az üveget a betonnal már legalább száz éve kombinálják. Nem használok optikai szálat, mint Losonczi Áron, a fényt átereszti a közönséges üveglap a keresztmetszetén is. A köztéri szobortervem a fény áttörése következtében válik légiesen könnyeddé. Szeretném, hogy mielőbb megvalósuljon ezen művem köztéri változata, 8 méter magas példánya. Helyszín a Balaton partja, a vízen is tükröződő szobor lehetne a tóparti város új jelképe.