„A tudósok hadakoznak a tévedés ellen, a művészek pedig körüludvarolják az illúziót”
(R L Gregory)
Bortnyik Éva 1945-ben Kolozsváron született. 1970-ben végzett a Ion Andreescu Képzőművészeti Akadémia festészeti szakán. 1977-töl Bécsben él.
Élet- és alkotótársa Tubák Csaba 1943-ban született Kolozsváron ahol 1966-ban közgazdasági diplomát szerzett. 1968 óta él Bécsben. Informatikai szakember.
A 80-as évek kezdetétől foglalkozunk műveinkben a fény témakörével. A hagyományos filmvetítéstől eltávolodva, az ”expanded cinema”-n keresztül videó és fényinstallációk által jutottunk el a jelenlegi intermediális alkotásokig.
A fénynek az emberre gyakorolt esztétikai hatása a legfontosabb számunkra. A Mű- a teljes sötétből kibomló látvány, mely a vetítés pillanatában, az állandóság (forma) és a változás (film) kapcsolatából keletkezik. A tér és idő ugyanúgy alapfeltétele létrejöttének, mint a fény és a forma.
Vetítéseinken az elsötétített térben „várakozó“ preparált síkfelületekre vagy geometrikus tárgyakra szabaduló fény „anyagi” mivolta felerősödik, miközben a tárgy „szublimálódik”. A forma kimozdul merev anyagi kereteiből, képlékennyé válik.
A statikus vagy mozgó fénykompozíciók általában oly erősen tapadnak a térben elhelyezett formákra, mintha ezek önálló fényforrással rendelkeznének.
Egyes műveinkben hanghatásokat is alkalmazunk, ezzel még intenzívebbé téve a vizuális élményt.
A vetítés ideje alatt a „szemünk láttára” keletkező, változó (pseudo-) formák „ valóban léteznek”.
„Bizonyos helyzetekben megtéved, megzavarodik a szem és az agy s létrejön az illúzió” (R L Gregory)
Optikai csalódást keltő eszközöket használunk azoknál az alkotásoknál melyek nem a sötétben „élnek”. Ezek a művek a néző elmozdulása következtében, nézőpontjának változtatása során valósulnak meg. „A mű keletkezési folyamata láthatóvá válik” (Moholy-Nagy László).
Bortnyik Éva festészetében szintén fontos szerepet játszanak az optikai eszközök, melyek számára sajátságos „látásmódot” kölcsönöznek.
Maga a torzulás, az elmozdulási folyamat nyomon követhető a több festményből álló, organikus egységeket alkotó szeriális kompozíciókban. Ezáltal megjelenik festészetében új tényezőként az „IDŐ.”
Bár műveinek témáját a tárgyi világból meríti, festményein a színeket és a teret mégsem az objektív világhoz tartozónak érezzük, még ha szemünk annak látja is. Eljutunk valós világunk határáig, ahol egy ehhez hasonló, de mégis virtuális világ nyílik meg előttünk és ez a két világ szorosan összetartozik.